Örökségünk

Örökségünk

A BUZGÓSÁG

„Lássatok munkához, mondta angers-i nővéreinek Szent Mária Eufrázia; buzgóságotok legyen tiszta, tüzes, óvatos, megvilágosodott, egyetemes és állhatatos.

Tiszta buzgóság, mert a Szentléleknek kell megvilágosítania, amely a tisztaság forrása.

Állhatatos buzgóság, amely nem tesz különbséget ország és ország, személy és személy között. Állhatatos buzgóság, nem pedig hirtelen fellángolás, amely egy hétig tart, majd kihűl.

Óvatos és megvilágosodott buzgóság, amely meggátol abban, hogy óvatlanságokat tegyünk, akár a jó látszatával.

Tüzes buzgóság a lelki fejlődésetekért, amely nélkül a valódi irgalmasság nem lenne lehetséges. Olyan buzgóság, amely sokkal inkább jó példában, mint jó szavakban mutatkozik.

Körültekintő és figyelmes buzgóság azokkal a lelkekkel szemben, akiket a Szent Egyház ránk bíz. (Beszélgetések…, 368-369. o.)

EGYETEMES BUZGÓSÁG

Az apostoli buzgóság nem ismer határokat, térben és időben szétárad, minden lélekre kiterjed. Szent Mária Eufrázia buzgósága a lelki és testi irgalom valamennyi művét körülvette:

  • A bűnös nők megtérése.
  • A bűnbánó nők állhatatossága.
  • A legfiatalabb és az árva lányok védelme.
  • Rabszolgák kiváltása.
  • Hitetlenek megkeresztelése.
  • Illő temetés a szegényeknek, vezeklő nőknek, fogva tartott nőknek, stb.

Buzgósága mentes volt az ellenszenvtől, rasszizmustól, egoizmustól és gőgtől.

„Olasz vagyok, angol, német és amerikai, mondta, egyszóval minden olyan országból, ahol megmentésre váró lelkek vannak.”

ÓVATOS ÉS MEGVILÁGOSODOTT BUZGÓSÁG

„Az óvatosság magával hozza a lelkiismeret békéjét, és ez a béke örömmel tölti el a lelket. Olyan örömmel, amely figyelmessé és fogékonnyá tesz bennünket a Szentlélek szavára.

Legyetek óvatosak, drága leányaim, soha ne tegyétek ki magatokat annak, hogy ne tiszteljenek benneteket… Sokkal többet értek el a valódi irgalom által sugalmazott óvatos leereszkedéssel, mint túlzott ridegséggel. Valamelyik vezeklőnknek adott csésze édes tejjel jobb érzéseket ébreszthetünk, mint szigorú tettekkel.”

EGYHÁZI BUZGÓSÁG

Szent Mária Eufrázia buzgósága az egész földre kiterjedt. Magáévá tette az apostoli problémákat, a pápák evangelizációs gondjait, a misszionáriusok aggodalmait, a hit hírnökeinek örömeit; a lelkipásztorok fáradtságait és reményeit; az üldözött testvérek és az egész emberiség szenvedéseit.

„Amikor megérkeztek az alapításokba, mondta, arra kell gondolnotok, hogy mint az Egyház leányai, az Egyház küldött benneteket. Ezzel az érzéssel ajánljátok magatokat a lelkek üdvözítésére, mint az apostolok.”

„Az Egyház egy hajó, amely őrzi hitünk és reményünk kincstárát… Maga Jézus Krisztus a kormányosa. Az Egyház borzalmas válságokon ment át; de ezeket legyőzte és mindig győztes lesz… Imádkozzunk tehát az Egyházért; ezért az annyira szent Egyházért, amit annyira szeretünk.”

ÖSSZEFOGLALÁS

Hiteles evangéliumi buzgósága, valamennyi ember iránt érzett tiszteletből és szeretetből, az ő javukra irányuló mélységes kívánságából született. Olyan szeretetből fakadt, amelynek különös erénye, hogy viszonzást nem vár, nyitott az együttérzésre és közösséget vállal más szenvedésével. Annak a hitre épülő szeretetnek a gyümölcse, amelyből mindig sugárzik az irgalom és az egyetemesség.

Szent Mária Eufrázia „buzgó” szívét előttünk a Nővéreivel folytatott levelezésben fedi fel. Ekkor költői eszközökkel fejezi ki legmélyebb érzelmeit. Hallgassuk!

„Ó, Jó Pásztor szép fája! Mily szentek a te gyökereid, melyeket messzire terjesztesz! A megfáradt, elveszett bárányok új életre kelnek árnyékodban!” (Marie-Thérese de Gouespel Anyának, 1840. 01. 17.)