Gyöngyösoroszi Misszió

Gyöngyösoroszi

Történet

Gyöngyösoroszi Heves megye nyugati részén, a Dél-Mátrában Gyöngyöstől É-ÉNy-i irányban 4 km-re fekvő település. Lakossága: 1543 fő.

Ércbányászata középkori eredetű, mely a török hódoltság alatt megszűnt. Aranybányaérc nevű nemesfémbánya üzemét 1699-ben újították meg, 1767-ben Fazola Henrik tett kísérletet a bányaművelésre. 1866-ban megszűnt a bányák művelése. Az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. folytatott kutatásokat 1926-tól 1931-ig. 1945-ben a magyar állam vásárolta meg a Gyöngyösoroszi Ércbányát, mely gazdaságtalan termelés miatt 1986-ban bezárt, majd felszámolásra került.

A lakosság fő foglalkozása a szőlőtermelés volt, mivel a falu hegyes vidékén kitűnő csemege- és borszőlő termett. A termények közül a búza, a zab, kukorica és zöldtakarmány a legjelentősebb. Az 1962-ben megalakult „Február 24” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1997-től nem üzemel, felszámolták. Sokan visszaigényelték és kárpótlás illetve részarány alapján magántulajdonukba vették földjeiket, melyek művelését egyénileg végzik. A gazdálkodó egységek megszűnése miatt jelenleg országos feletti a munkanélküliek aránya, kiknek vagy képzettségi szintje igen alacsony, vagy 50 év felettiek és koruk miatt már nem kapnak munkát.

A község templomát már 1332-ben említi a pápai tizedjegyzék. Ez az Alexandriai Szent Katalinról elnevezett legrégebbi templom 1680 körül elpusztult, a XVIII. század elején már felújításáról és bővítéséről tesznek említést a források. Berendezései és felszerelései közül ma is sok származik ebből a korból. A templom kertjében álló egyedileg védett műemlékek a Nepomuki Szent János kőből készült szobra, a Szentháromság szobor és a kőkereszt, amely barokk stílusú. Helyben lakó pap a faluban nincs. A gyöngyöspatai Plébánia látja el a lelkipásztori teendőket. Az egri érsek egy felhívást kezdeményezett a ’90-es évek elején. A területén lévő üresen álló plébánia épületeket – megőrzésük érdekében -, felajánlotta egyházi szociális munkát végző szervezeteknek.

Ugyanebben az időben egy Magyarországon újrainduló szerzetesrend tagjai, mi Jó Pásztor Nővérek Kongregációja, kezdtük keresni a lehetőségeket, hogyan tudnánk folytatni 1950-ben erőszakkal megszakított apostolkodásunkat. A két kereső szervezet találkozott. Mi Nővérek megkaptuk lakóhelyül a gyöngyösoroszi plébánia épületét. Két nővér érkezett: S. Nagy Ida Rita, magyar, és Maria de Lurdes Dutra, portugál nővérek. A plébánia alapos felújításra szorult, a munkálatokban a falusiak segítségét elfogadva, ismerkedtek a faluban élők szokásaival, hagyományaival.

Látták és tapasztalták az itt élők elmaradottságát, akiknek szükségletkielégítési lehetőségei, életkörülményei és lehetséges életmódja a társadalom többségénél lényegesen rosszabb. A hátrányok megnyilvánulnak az alacsony jövedelmi és fogyasztási szintben, a rossz lakáskörülményekben és lakókörnyezetben, az alacsony iskolai végzettség és műveltségi színvonalban, a nehéz és az egészségre ártalmas munkakörülményekben, a gyermekek felnövekedésének veszélyeztetettségében, a deviáns viselkedésben. Anyagi szempontból elmaradottak az alacsony jövedelmű nyugdíjasok, a sokgyermekes családok és a cigányok. Telepszerűen laknak, átlagban 3–4 gyermekkel. Jellemzően egy szoba-konyhás lakásokban több nemzedék él együtt. A lakások berendezése kezdetleges, helyenként asztal-lóca, fekhelyként fából házilag készített priccs, szalmazsák. Egészségügyi szempontból egyik alapvető tényező a lakáskultúra és lakás higiéné. Táplálkozásuk meglehetősen hiányos és egyoldalú, ezt az évszakok és a jövedelem is befolyásolják. A férfiak alkalmi munkából élnek (tavasszal gombát, tüzelőt gyűjtögetnek), ezért az évszakhoz kötöttség. Mezőgazdasági terményekhez a falu nem cigány lakosságától jutnak házalással ellenszolgáltatás (pl. fűnyírás) fejében. A cigányok egészségkulturáltságának alapvető meghatározói a környezet és az iskolai oktatás minősége. A tanulók iskolán kívüli életrendjét jórészt az otthoni környezet határozza meg.

Ilyen körülmények között élő emberek között kezdték a Nővérek megújuló rendi életüket. A plébánia épület lakhatóvá tétele, némi nyelvtanulás és ismerkedés után, megkeresték a helyi polgármestert, Tóth Tiborné Kati nénit, hogy megkérdezzék miben tudnának a falu segítségére lenni. Mindenki Kati nénije nagyon lelkesen fogadta a nővéreket is, és mindvégig kölcsönösen egymás segítségére voltak.

Az együttműködő gondolkodásból megszületett a Jövő Ház építésének ötlete. Létrehozták a Segítő Kezek Alapítványt. A kuratórium elnöke Maria Dutra nővér. A nővérek az általános iskolától nem messze vásároltak egy telket, amin a falusiak bevonásával felépítettek egy napköziotthont, mely 1999-ben került átadásra. Itt 5–8. osztályos cigány lányok délutáni nevelésével akartak foglalkozni. Az első években ez a következőképpen valósult meg: a nővérek által vásárolt nyersanyagokból két falusi asszony segítségével megfőzték az ebédet. 13.00 óra körül megérkeztek a lányok az iskolából. Kézmosás és terítés közben elmesélhették, kivel mi történt aznap. Ebéd előtt közösen imádkoztak, az étkezés után pedig közösen elmosogattak, eltörölgettek, elpakoltak minden edényt a helyére, felsöpörték, felmosták a konyhát és az ebédlőt. Ezután következett a tanulás, egy szakképzett pedagógus segítségével készítették el a házi feladatokat, és a tanulnivalót is számonkérte a lányoktól. Amikor mindenki elkészült, közösen elkészítették az uzsonnát, bezsélgettek, énekeltek, táncoltak. Mielőtt hazamentek kitakarították a tantermeket. Fürdési lehetőség is a lányok rendelkezésére állt. Időnként kaptak tisztasági szereket, és az iskolába szükséges tanszereket.

A Jövő Ház létrehozásával esélyt kívántak adni egy boldogabb életkezdésnek, gyermekkornak a hátrányos helyzetben lévő cigány gyermekek számára. Azért a cigány gyermekek részére, mert bár a térség hátrányos helyzetű, mégis a cigányok kiemelendők az ő hiányos kulturáltságuk, műveltségük, életkörülményeik, életvezetési szokásaik miatt. És azért a lányok, mert ők családanyává válva egy más életvezetési kultúrát adhatnak tovább az újonnan felnövő nemzedéknek.

Minden hónapban tartottak szülői értekezletet is, amelyen a polgármester asszony is részt vett. Ezt igyekeztek kellemes légkörben megtartani, sütemény-kávé-tea kíséretében. Megbeszélték az érdeklő anyukákkal, hogy miért fontos, hogy a lányok rendszeresen járjanak az iskolába és a napközibe is. Felhívták a figyelmüket, hogy kevesebb hiányzást igazoljanak, és csak indokolt esetben küldjék orvoshoz.

Megalakult a Karitász csoport is, melynek szintén a Plébánia adott helyet. Végiglátogatták az egész falut, felmérték ki a nagycsaládos, a rászoruló, idős és a magányos. Ünnepekre élelmiszeradományt gyűjtöttek számukra. Havonta/kéthavonta van „Ruhavásár”. A gyermekes családokat gyógyszerek kiváltásával is támogatjuk.

A nővérek számára fontos volt, hogy a hit- és erkölcstanoktatásból se maradjanak ki az arra igényt tartók. Ezt a feladatot Rita nővér – a kijáró pappal együttműködve – vállalta magára nemcsak a napközisek, de a többi falusi gyermek számára is. Az Elsőáldozás és a Jézus Szíve Ünnep a falu ünnepe minden évben.

2005 augusztusában Dorothea nővér érkezett Németországból a magyarországi misszióba. Pár hónapos magyar nyelvtanulás után 2006. tavaszán érkezett Gyöngyösorosziba. Nagyon a szívén viseli a családok szegénységét, munkanélküliségét. Egy műhelyen gondolkozik, a Jövő Házban rendeztek be egy termet mindenféle kellékekkel. Jelenleg többféle technikát, munkát kipróbálnak. Mappát, albumot, képeslapot készítenek. Papírral, szalvétával, textillel, üveggel dolgoznak. Dorothea nővér művészien fest kis üvegmécseseket. Szeretné ezeket a tárgyakat értékesíteni, hogy az asszonyok fizetést kaphassanak munkájuk után. Magyarországon ennek még nem találta meg a módját. Németországból kapja az üvegmécsesek nyersanyagát, és oda küld a különböző kész termékekből, és a Jó Pásztor Nővérek különböző országokban lévő házaiba eladásra. Ez azonban elég költséges. Segítséget jelent az érkező pénz, de erre munkahelyet nem lehet építeni.

Jelen

Mit jelent Gyöngyösoroszinak a Jó Pásztor Nővérek jelenléte?

A Jó Pásztor irgalmas szeretete az, ami megkülönbözteti egy napközi otthontól vagy szabadidő központtól. Ezt a Szeretetet a Jó Pásztor Nővérek teszik láthatóvá az itt élő emberek számára. Hogyan? Jelen vannak, amikor egy fiatal lány az általános iskola befejezése után, vagy néha előtt, gyermeket szül. Segítik őt a csecsemőgondozásban vagy a háztartásvezetésben. Anyaként mellette vannak örömeikben, fájdalmaikban. Mellettük vannak, amikor férjük/élettársuk börtönbüntetését tölti. Támogatják, amikor – talán önhibájukból – nem jól osztják be a pénzt. Nehéz összefoglalni mit is tesznek ezek a nők ebben a kis faluban. A Jó Pásztorba vetett reményben és bizalomban élik mindennapjaikat, vesznek részt a falusiak életében. Segítő kezeiket Maria Dutra nővér így fogalmazta verssé: