Szent Mária-Eufrázia (1796-1868)
Szent Mária-Eufrázia (1796-1868)
- Gyerekkor és hivatás
- Szülei és a francia forradalom
Szent Mária Eufrázia (Szül: Pelletier Rose Virginie) születése előtt hat évvel, 1790. július 12-én, a francia forradalom kellős közepén, életbe lép a törvény a papság civil Alkotmányáról. Ez a törvény a francia Egyházat a Pápa tekintélye alól az Állam tekintélye alá helyezi. A püspököket a szavazók választják, vagyis többé nem feltétel, hogy hívő legyen. Sok pap visszautasítja, hogy letegye az esküt és alávesse magát ennek az Alkotmánynak, kifejezve, hogy hűséges kíván maradni az egyetemes Egyházhoz és az apostoli Szentszékhez. 1793-ban lázadás tör ki Vendée-n és 3 évig az úgynevezett „kékek” és „fehérek” adják magukat a heves harcnak a vendée-i partokon és a breton-i mocsarakon.
XVI. Lajost 1793. január 21-én lefejezték. A Konvent (aki ebben az időben kormányoz) elrendeli minden keresztény kultusz eltörlését. Ez a Terror korszaka…
Az elkövetkező években, az Igazgatótanács engedélyezi számos Templom újra nyitását, de néhányukat újra bezárják, a vasárnapi pihenőnapot betiltják és több ezer francia papot deportálnak. Ezek az események természetesen meghatározzák Szent Mária Eufrázia életét, aki 1796-ban születik meg…
Születésének körülményei
Apja, Julien Pelletier, orvos. 1781-ben feleségül veszi Anne Mourain-t (aki gyakran „ápolónőként” dolgozik). Mindkettő Soullans-ból származik.
Hűségesek a hippokrateszi eskühöz és gyakorló keresztények, ennek a vendée-i háború közepén, mindketten ápolták az embereket, nem foglalkozva azzal, hogy „kékek” vagy „fehérek”. Pelletier asszonyt ezzel összefüggésben egy pap elrejtésével vádolták, ami bűncselekménynek számít. Noirmoutier szigetére vitték őket. A várba zárva várták az ítéletet, ami halál is lehetett volna. Öt gyermekük a kontinensen maradt. 1794-ben felmentik őket. Kijelöltek számukra egy házat Noirmoutier-n.
Ebben a házban fog megszületni Rose Virginie 1796. július 31-én. Ugyanezen a napon apja megkereszteli (nem volt pap a szigeten, a templom leégett, az istentisztelet tilos volt). Egy évvel később egy pap jött a szigetre, és megkeresztelte Rose Virginie-t és két másik kislányt is.
- Noirmoutier szigetén
Pelletier doktor nagyon jó hírnévnek örvend. Asszisztense felesége, aki elismert önkéntes ápolónő. Ez az orvos a szeretet modellje és ingyen gyógyítja a betegeket, amikor szükséges. Még a házába is befogadja a betegeket, még azokat a fogvatartottakat is, akik túl gyengék a börtön körülményeit elviselni. És számos családot meggyőz, hogy tegyék ugyanazt.
Rose Virginie ezzel az apával nő fel és szülei mintául szolgálnak neki.
Nagyon élénk és huncut kislány, csínytevésre kész, aminek a körülötte lévők gyakran céltáblái (Egyszer például nagybátyját tréfálta meg, aki egy padon délutáni pihenőjét tartotta. A kislány lekapta a bácsi parókáját, hazafutott vele és az ajtó kilincsre akasztotta, majd elfutott).
De nagy hite és nagy szíve is van. Minden este imádkozik az Egyházért. De nem habozott egy hittanóra kezdetén arra biztatni két barátnőjét sem, hogy megtisztítsák és rendberakják Szent Philbert kriptáját a templom alatt. A hely tele volt mindenféle szeméttel (piszok, halott patkányok…) de ez nem állította meg a gyerekeket.
Gyakran mondják róla (tanítói), hogy erős és domináns temperamentuma van, képes a legjobbra és a legrosszabbra, képes tovább menni, legyen az rossz vagy jó…
Emlékünk van például arról, amikor egy orsolyita nővér, aki őt Noirmoutier-n tanította, azt mondta neki: „Rose Virginie, ha nagy leszel belőled vagy angyal vagy ördög lesz!”
A kislány így válaszolt: „én szerzetesnő leszek!”. Csodálkozva válaszolt az orsolyita nővér: „te, a te karaktereddel!!”
Rose Virginie domináns, szenvedélyes, és már felbiztatja a többieket is. Tudjuk, hogy a tágas horizont, a sziget formálta az ő karakterét, és a nagy helyek felé vezette őt. Ez valószínűleg közrejátszott csábításaiban és vágyaiban, hogy lássa Kongregációja misszióját elterjedni az egész világon.
Egy másik meghatározó esemény: Noirmoutier tágasságában, látja a rabszolgákat szállító hajókat. A háromszögletű kereskedelem korában vagyunk, a rabszolgaságot csak 1848-ban törlik el. Hallja kiáltásaikat, megérti szenvedésüket és engedi magát megérintődni általuk. És cselekszik amikor már a Jó Pásztor Kongregációban lesz, a rabszolgaként eladott gyermekekért.
1806-ban meghal apja. Rose-Virginie csak 10 éves. Pelletier asszony és gyermekei a család túléléséért küzdenek.
1810-ben Pelletier asszony úgy dönt, hogy visszaköltözik a kontinensre Soullans-ba. Rose Virginie 14 éves, és anyja úgy dönt, hogy Tours-ba küldi egy barátnője, Chobelet asszony által vezetett intézetbe.
- Tours – anyja elvesztése
Tours… ez egy nagyon fájdalmas fejezete kamasz életének. Keményen elválasztják a családjától: a kor közlekedési feltételei (lovas szekér…), egyedül találja magát, 3 napi útra van anyjától.
Ő eddig csak Noirmoutier szigetének szabadságát ismerte, és most be van zárva egy rideg, szigorú és követelményeket támasztó intézetbe, egy város közepén, messze az óceántól és a szabadságtól…
És hogy a kép teljes legyen, 1813-ban anyja meghal.
Ez hatalmas szenvedés az ő számára. Gyermekvilága összetört pillanatok alatt.
Két dolog segítette őt, hogy állva tudjon maradni életének e nehéz pillanatában:
- Az egyik tanárnőjének, Lignac kisasszonynak a jelenléte. Ő kedves volt, és keresztény példakép. Valaki, aki meghallgat és a kamaszlány bizalmasává válik. Kevéssel Rose Virginie előtt hagyja el az intézetet, hogy zárdába lépjen (az orsolyitákhoz).
- A másik dolog, ami megtartja, a hite. Kevéssel halála előtt, a Kongregáció novíciáival felidézi életének ezt a szakaszát. Azt mondja nekik, minthogy mindent elvesztett ezekben a próbatételekben, úgy döntött, hogy „határozottan Isten felé fordul”.
- 1814 – Belépés a Menedékbe
Rose Virginie növekszik Istennel való kapcsolatában. Mindent neki akar adni és szerzetes lenni. Az intézet közelében van egy Menedék. Vagyis a Szeretetről nevezett Miasszonyunk Kongregációnak egy háza, amit Eudes Szent János alapított 1641-ben.
Gyanakvással nézik ezt a házat… a kor erkölcsi normái súlyosak. És, az a hír járja, hogy ide küldik „azokat a lányokat, akik túlságosan szeretik a bálokat”…
Érezzük ezek mögött a szavak mögött az erkölcsi elítélés teljes súlyát…
Vagyis, pontosan ezek felé a fiatal lányok és asszonyok felé irányul Rose Virginie vágya. Szeretni akarja őket, és megadni nekik mindazt a gyengédséget és szeretetet, amit ő kapott.
Hivatása nem lesz könnyen elfogadott… bizalmasa, Lignac kisasszony belépett az orsolyitákhoz és ott látná szívesen Rose Virginie-t…
Chobelet asszony szeretné, ha Rose-Virginie átvenné Lignac kisasszony helyét, mint az intézet tanára…
De Rose Virginie vágya erősebb. Egy éjszaka, titokban elhagyja az intézetet, elmegy a Szeretetről nevezett Miasszonyunk Menedékébe és találkozik a főnöknővel. Felvételét kéri, mint posztuláns (a szerzetesi képzés bevezető szakasza).
A főnöknő elfogadja, feltéve, hogy megkapja gyámja engedélyét… ő még csak 18 éves, és a felnőtt kor határa 21 év…
Kalandjából való visszatérésekor megbüntetik és száraz kenyeret és vizet adnak neki…
Határozottságát látva, gyámja megadja az engedélyt… azzal a feltétellel, hogy nem tesz fogadalmat (nem köteleződik el a szerzeteséletben) 21 éves kora előtt.
Rose Virginie tehát belép a tours-i Menedékbe 1814. október 20-án. Első foglalatossága, a befogadott gyerekeknek ad hittanórákat.
11 hónappal később kezdi meg noviciátusát. Ez a második fejezet a szerzetesi képzésben. A fiatal novícia, kísért, jobban felfedezi a kongregációt, gondolkozik az életéről, és formálódik az élethez, amit élni kíván. Van ideje olvasni és imádkozni, és ez nagyon drága idő lesz Rose Virginie-nek és hasznos egész életére.
Ebben a korban, a novícia a noviciátusba való belépésekor kapta meg a szerzetesruhát és új nevet is kapott. Ez az élet megváltozásnak a szimbóluma, egy új élet Istenben.
Rose Virginie egy görög mártír nevét választotta: Eufrázia (Először Avilai Terézre gondolt, de nem engedték meg neki, hogy egy ilyen nagy szent nevét felvegye). Minden nővér megkapta Jézus anyjának a nevét: Mária. Így lesz ő tehát Szent Eufráziáról nevezett Mária nővér vagy Mária Eufrázia nővér.
- szeptember 9-én, 21 évesen bocsátják a szerzetesi fogadalomtételre. Egész életét Istennek ajánlja, 4 fogadalmat tesz Istennek, ezek Istennek tett ígéretek, de a szabadság és a lelki fejlődés útja is.
Ezek a tisztaság, szegénység, engedelmesség fogadalmai és a buzgóság a lelkek üdvösségéért (ezt úgy kell itt érteni, hogy mindent szeretettel és gyengéden tenni, hogy segítsük a személyt élni).
Mária Eufráziát a „bűnbánók” felelősévé nevezték ki, ahogy akkor hívták a fiatal lányokat, akik túlságosan szerették a bálokat. Ma a családból kiemelt kiskorúakról beszélünk, legyen az gyámhivatali elhelyezés által, legyen a család kérésére és beleegyezésével.
Nagyon pozitív hatással van ezekre a gyakran nehéz fiatal lányokra. Szeretve érzik magukat. Megváltoznak… kivirulnak.
Mária Eufrázia nagyszerű emberi tulajdonságokkal rendelkezett. Értette az emberek szívét. Tudta őket meghallgatni és a legmélyebben megérteni. Kezet nyújtani és szeretni őket feltétel nélkül. Nagyon sok példánk van erről az egész életéből és a szentté avatási eljárásban résztvevő személyektől (az Egyház nyilvánít valakit szentnek).
De Mária Eufrázia még többre vágyik… noviciátusa óta: úgy érzi a világ vonzza őt. Azt szeretné, hogy műve elterjedjen az óceánon túl is. Belső tűz hajtja, hogy átkeljen az óceánon, hogy elvigye a szeretetet és a gyengédséget.
A tours-i kolostor klauzúrás (azt jelenti, hogy nem lehet kijönni); ő még fiatal és a nővérek idősek, mert a francia forradalom megakadályozta, hogy a mű fejlődjön… ezek a vágyai tehát eléggé irreálisak…
- Meghatározó fordulatok
- 29 éves tours-i főnöknő – a Jó Pásztor Kongregáció alapítása
A tours-i kolostorban a főnöknőt 3 évente újraválasztják. Legalább 40 évesnek kell lennie. Újraválasztható egy második mandátumra.
Lássuk, hogyan is történik egy választás. Elő van írva, hogy új főnöknőt kell választani. A feladat nem könnyű… A nővérek többsége száműzetésben élt a Forradalom alatt, idősek és kevesen vannak.
Mária Eufráziát egyhangúlag választják meg. A probléma, hogy még nincs 40 éves, ami előírás. Ahhoz, hogy érvényes legyen a szavazás, Rómától kellene engedélyt kérni…
Mária Eufrázia meglepődött ezen a választáson. Kijelenti „főnöknőnek neveztetek ki, méltatlan vagyok rá, össze vagyok zavarodva, de mivel megválasztottatok főnöknőnek, megalapítjuk a Magdolnákat”.
Mária Eufrázia sok befogadott fiatal lányt kísért. Ismerte azt a vágyukat, hogy belépjenek a szerzeteséletbe. A legkevésbé megvalósítható vágyak azoknak a fiatal lányoknak „akik túlságosan szeretik a bálokat” a kor erkölcsi szabályaival szemben.
Mária Eufrázia tehát kapcsolódik ezeknek a fiatal lányoknak a vágyaihoz és lehetővé teszi számukra, hogy szerzetesekké váljanak, megalapítva a Magdolna nővéreket. Mária Magdolnáról nevezi el őket. Kontemplatív életet élnek (vagyis imádkoznak a világért, különösen a fiatalokért és a Jó Pásztor Nővérekért). Szabályul a Kármeliták átdolgozott szabályait adja nekik, sőt szerzetesruhát is.
4 fiatalból lesz Magdolna nővér. 3 évvel később már tizenketten vannak.
- Angers alapítása és elindulás Angers-ba
1827, Angers. Neuville grófnő meghal. Nagyon érzékeny volt a kor erkölcse által kitaszított fiatal lányok és nők problémái iránt és szerette volna visszaintegrálni őket a társadalomba. Pénzét arra ajánlja, hogy nyissanak egy házat ezeknek a fiatal lányoknak és nőknek a megsegítésére.
Fia, Neuville gróf elmegy a püspökhöz és az anyja által meghagyott 30000 Frankhoz még hozzátesz 8000 Frankot. Az összeg tekintélyes … 38000 Frank. Tudjuk, hogy abban a korban egy munkás napi bére 4 Frank volt…
A helyi papság nyomására, Angers püspöke, Monseigneur Montault elfogadja. Meg kell találni a megfelelő személyeket ilyen nagyszabású mű megvalósítására.
A katedrális plébánosa, M. Breton keresi és megtudja, hogy léteznek szerzetes közösségek, akiknek pontosan ez a küldetésük…
Kap egy levelet Andigné grófnőtől, aki javasolja, hogy írjon Pelletier Anyának Tours-ba…
A kapcsolat létrejött… 1829-ben megnyílik Angers-ban a Szeretetről nevezett Miasszonyunk Monostor egy régi szövőgyárban, ahol minden felújításra vár. Még enniük is nagyon kevés van az első években.
Neuville gróf és Andigné grófnő nagyon sokat segítenek Mária Eufráziának egész életük alatt. Neuville gróf ráhagyja egész családi örökségét, eladva még kastélyának bútorait is, hogy a Jó Pásztorban meglegyen minden, ami szükséges. Az élelemtől kezdve a mű legnehezebb pillanataiig, ahol a tél különösen kemény volt.
Andigné grófnő a Jó Pásztorba költözik halála előtt, hogy itt fejezze be életét…
Mária Eufrázia megbeszélt velük sok a házat érintő problémát. Ők különösen is elkötelezett laikusok voltak.
- A generalátus
Mária Eufrázia visszamegy Tours-ba. Ő még mindig a közösség főnöknője. Angers plébánosai megkísérelték maradásra bírni, de őt megválasztották egy második mandátumra is, és Tours püspöke és a nővérek ellenezték elindulását…
Angers kezdetei nagyon nehezek. A kinevezett főnöknő nem rendelkezik Mária Eufrázia rettenthetetlen bátorságával és a mű nem fejlődik. 22 hónapig a nővérek és a fiatalok éheznek…
1831-ben Mária Eufráziának véget ér második mandátuma Tours-ban és az új választott főnöknő: az angers-i főnöknő (hivatalosan a tours-i monostor tagja).
Vagyis nincs főnöknő Angers-ban és szükség van Mária Eufráziára…
Tours püspöke engedélyt ad, hogy Angers-ba menjen.
Innentől kezdve meglepő gyorsasággal fejlődik. A jótevőkben felébred a vágy, hogy segítsék ezt a művet és számos nővér és fiatal érkezik. Szüntelenül nagyobbítani kell!
1832-ben jelentkeznek az első problémák … a nővérek megbetegednek, egy novícia meghal és betörnek a házba… de a legnagyobb probléma, hogy nincs más csak a képzésben lévő fiatalok, és még nem készek a felelősség vállalására.
Mária Eufrázia elmegy tehát Nantes-ba, hogy segítséget kérjen az ottani Menedéktől, hogy egy tapasztaltabb nővér jöjjön Angers-ba a befogadott fiatalok felelősévé…
A nantes-i nővérek egyetértenek… Nantes püspöke, akinek az engedélyére szükség volt ebben a korban, visszautasítja…
Mária-Eufrázia gondolkodik… megfontolja a Generalátus és más gondolatát, hogy a Menedékek támogathassák és segíthessék egymást nehézség nélkül…
1832: Monseigneur Carron, Mans püspöke kéri, hogy nyissanak a városában is egy Jó Pásztor intézményt. Mária Eufrázia szeretne válaszolni erre a felkérésre amit Isten akarataként fogad. Angers püspöke egyetért ezzel a tervvel és gazdaságilag támogatja.
De jaj, a tours-i menedék nem akarja ezt a nyitást. A Generalátus gondolata nem működik… szenvedéssel teli időszak kezdődik Mária Eufrázia számára. Miután megkülönböztette, hogy ez valóban egy Istentől jövő erős hívás volt, és megvannak a szükséges eszközök és támogatások, hogy megvalósuljon, beleveti magát a kalandba…
Egységben az erő, mondják… ez pontosan Angers püspökének a véleménye is, Monseigneur Montault hivatalosan is engedélyezi az angers-i Jó Pásztor Háznak az alapításokat mindaddig, amíg Róma nem engedélyezi a Generalátust. Az angers-i Jó Pásztor Anyaházzá válik…
Először ír Rómába, hogy kérje a Generalátust… egy fordítási probléma következtében, amit a püspökök úgy értettek, hogy az angers-i Jó Pásztor a kezébe akarja venni az összes már létező Menedéket (és nem csak azokat, amelyeket ők alapítanak), a válasz megérkezik, és természetesen nem lehet más, mint negatív… visszatér a témára később…
Mária-Eufrázia sokat szenved 1833 és 1835 között. A tours-i Menedék ellenáll a Generalátusnak. Sőt Tours püspöke és még sokan mások… A vihar elkezdődik. Nem támaszkodhat csak az imára és amit ő Isten akaratának gondol és Angers püspökének szüntelen támogatására…
Számos szenvedés és fordulat, az Egyház felelős személyeitől érkező elutasítás után, Róma jóváhagyja a Generalátus létrehozását 1835-ben. Időközben az angers-i Jó Pásztor házakat alapított: Mans, Poitier, Grenoble, Metz.
Az angers-i mű 4-5 nővérrel és 2 bűnbánóval kezdődött. 6 évvel később már 233 nővért és 155 befogadott fiatalt számolunk (vegyes osztályokban).
A Generalátus jóváhagyása elválasztja a Jó Pásztort a Menedék házaitól… mostantól két kongregáció van… ez az elválás sok szenvedést okoz mindkét félnek…
Mindeközben a Jó Pásztor alapítás intézményileg nem hozott létre egy új kongregációt… a küldetés, a lelkiség nem változik, és Mária Eufrázia és Jó Pásztor nővérei mindig hűségesek maradnak Eudes Szent János művéhez.
A Generalátus jóváhagyása után a mű elterjed. Új házakat kérnek és Mária Eufrázia válaszol ezekre a kérésekre mindaddig, amíg ez megvalósítható, különösen gazdasági szinten (ez számára komoly konfliktusokba kerül Angers új püspökével, Monseigneur Angebault-val).
De minden megoldódott… néhányszor gondviselésszerűen (pénzt, támogatást kapva a legjobb pillanatban).
Nagyon gyorsan, hívják alapítani az egész világon. Először Európába, majd sokkal messzebb…
A nővérek sokat írtak ennek a műnek a kezdetén… ismerjük utazásaikat. Mindig szívesen fogadták elindulni bárhová. Elindultak ismeretlen földre, néhányszor közel egy év utazásnyira… (nem Air France-val), mint például Indiába, veszélyes és kockázatos körülmények között…
Amikor elindultak, az mindörökké szólt és mindent meg kellett tanulniuk…
És mégis a mű nem szűnt meg növekedni.
1851-ben az Intézmény 48 házból állt:
27 Franciaországban, 5 Itáliában, 3 az Egyesült-Államokban, 2 Belgiumban, 3 Németországban, 2 Algériában, 1 Kanadában, 1 Egyiptomban és 1 Angliában.
De most meg kellene szervezni, hogy az élet és az egység lehetséges legyen. Tartományokat hoznak létre (noviciátussal, tartományfőnöknővel).
Ugyanakkor ő egy kézben tartotta a házakat, komolyan és szigorúan. Mindig a gyermekek és a nővérek érdekeit tartotta szem előtt.
Talán emiatt hívhatták így „az egyetlen férfi Angers-ban”.
Mária Eufrázia 1868-ban hal meg, a mű ugyanabban a szellemiségben terjed tovább. Halálakor 110 monostor van 16 tartományban, 2376 apostoli nővér és 962 kontemplatív nővér (Magdolna), 384 novícia, 6372 bűnbánó és 8483 kislány…
Mária Eufráziát 1940. május 2-án avatták szentté.
Ma a Kongregáció 3500 nővért számol 74 országban. A küldetés szellemisége mindig ugyanaz: gyengéden szeretni a ránk bízott, nehézségben lévő nőket és gyermekeket.
