Társadalompolitikánk

A Jó Pásztor Kongregáció Társadalompolitikája

Ennek a 21. századnak az elején számos terv volt bemutatva a társadalomnak. Mi is, Jó Pásztor Nővérek, meg akarjuk fogalmazni saját szavunkat és hozzájárulni a férfiak és nők jövőjéhez.

• Fejleszteni az élet kultúráját, mely lehetővé teszi az emberi személynek, különösen a legsebezhetőbbnek, hogy kiterjessze lehetőségeit.
• Megerősíteni, hogy a méltóság lényeges és elválaszthatatlan minden személytől, bárkiről legyen is szó.
• Megerősíteni ugyanakkor, hogy az emberi lény nem tud megnyilvánulni, kifejeződni, csak a másokkal való kapcsolatában. És a kiengesztelődés önmagunkkal és másokkal igazán elsőbbséget élvez.

Ebből a meggyőződésből kiindulva lehetőségeink:

› Az emberi személy prioritás

• Jelen lenni ott, ahol az ember veszélyben van, és szoros közelségben élni vele.
• Figyelembe venni az életet, a kezdetétől ugyanúgy, mint előrehaladottabb korában, amely egy tisztán gazdasági megközelítéstől üldözött.
• A személy fejlődéséért dolgozni, annak emberi, lelki és vallásos dimenzióiban.
• Etikai megfontolásokat követni az élet minden aspektusában.

› A szolidaritás prioritás

• Tisztelettel lenni a társadalom sokszínűsége iránt és diszkriminációtól mentesnek a befogadásban. Elsőbbséget adni az elhagyott személyeknek.
• Gondot fordítani a kapcsolatok alakítására, hogy megtörjük a magányosságot. Megvalósítani mindazt, ami hozzájárulhat a társadalmi kapcsolatok fenntarthatóságához.
• A személyekkel és nem értük tenni.
• Partnerként dolgozni azokkal a szervezetekkel, amelyek az emberi jogok megvédése érdekében köteleződnek el.
  

› Az elköteleződés az igazságosságért és a békéért prioritás

• Kihasználni az ENSZ-ben való státuszunkat, hogy hallhatóvá tegyük a közöttünk legsebezhetőbbek hangját jogaik védelmében.
• Hatékonyan dolgozni a társadalom átalakításán, és ennek érdekében megszerezni a szükséges kompetenciákat.
• Kollektíven állást foglalni, amikor a személy méltósága megsérül.
• A négy országon túl, együttműködni más Jó Pásztor egységekkel és a civil társadalom más partner szervezeteivel. Bevonódni velük az emberi személy kereskedelme és minden az ember pusztulását előidéző működés elleni harcba.

Az Evangélium után, korukban Eudes János és Mária Eufrázia meglátták a nők szenvedését és konkrét megvalósításokban törekedtek orvosolni azt. Nemzedékeken át ugyanezt a célt tartották fenn. A Kongregáció hivatalos dokumentumai világosak:

„Buzgón dolgozni, előnyben részesítve a nőket és a gyermekeket, különös tekintettel az emberkereskedelem áldozataira, a kivándorlások mérséklésére és a kiterjedt szegénység által elnyomottakra. Támogatni a projekteket, előnyben részesítve a gazdasági igazságosságra irányulókat, szembesülni az igazságtalan szisztémákkal, és kollektív állást foglalni minden esetben, amikor szükséges.”

(Általános Káptalan, 2009.)

„Minden tettünkön és egész életünkön keresztül elköteleződni ott, ahol az emberi méltóság sárba tiprott, különösen a nőké és a gyermekeké. Felállítani egy megfigyelőközpontot mindarra, ami az igazságossághoz, a békéhez, a szolidaritáshoz kapcsolódik, jelezni és információt adni a társadalom problémáiról mindhárom országunkban.”

(Tartományi Káptalan, 2008.)

A Jó Pásztor Kongregáció sajátosságához hűen, elköteleződünk különféle módokon jelen lenni:

• Az érzékeny területeken elhelyezkedett közösségek tagjaiként, szoros közelségben a törékeny emberekkel (hajléktalanok, bevándorlók, papír nélküliek, cigányok…)
• Hálózatok tagjaiként, hogy másokkal együtt létrehozzunk egy dinamikus együttműködést és tenni a társadalmi politikáért.
• Intézmények fenntartásával, hogy be tudjuk fogadni a nehéz helyzetben lévő fiatal lányokat és nőket.
• Felelősség az „EHPAD”-okért vagy idősotthonokért, amelyeket azért hoztak létre, hogy az idős szerzeteseknek segítsenek.

E két utóbbi elköteleződés a társadalomban, laikus személyzettel együttműködve valósul meg.

• Több befogadó közösségi terv van folyamatban.

A megoldandó aktuális kihívások különbözőek. Minden résztvevő gondolkodása és elköteleződése szükséges, hogy újra aktuálissá tegyük a Kongregáció saját küldetését: lehetővé tenni a nőknek és a gyermekeknek, a méltóságukban megtiportaknak és megalázottaknak, hogy új életet kezdhessenek.

2011 Április 24.