Történetünk

A Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk Kongregációt Szent Mária Eufrázia Pelletier alapította, és XVI. Gergely pápa hagyta jóvá 1835. január 16-án. A Kongregáció eredete az Eudes Szent János által 1641-ben alapított Menedéknek hívott, Szeretetről nevezett Miasszonyunk Rendjében található.

Eudes János egyike a XVII. századi Franciaország keresztény megújulását leginkább előmozdító papoknak. Leginkább úgy ismert, mint Jézus és Mária Szíve liturgikus tiszteletének bevezetője, doktora és kezdeményezője. Franciaországot átölelő számos missziója során Eudes atyában egyre inkább tudatosodott a nagyszámú fiatal lány és nő erkölcsi nyomora és kizsákmányoltsága, melynek áldozatai voltak. 1641-ben nyitott egy házat, hogy segítse és befogadja mindazokat, akik szeretnék megváltoztatni életüket. A Házat rábízta néhány nőre, akik szívesen vállaltak részt ebből a szeretetszolgálatból: ez volt a kezdete annak a műnek, ami később a Szeretetről nevezett Miasszonyunk Rendjévé nőtte ki magát. Azért, hogy megmutassa hivatásuk szépségét, és hogy a Nővérek hűek maradjanak sajátos céljukhoz, a negyedik fogadalmat, a buzgóságot a lelkek üdvösségéért adta nekik.

1814-ben Rose Virginie Pelletier belépett a tours-i Szeretetről nevezett Miasszonyunk Rendbe, ahol a Mária Eufrázia nevet kapta. Szerzetes életének első éveit aktív apostolkodásban, fiatal nőkkel foglalkozva töltötte, mély lelkiséggel egyesítve a buzgó apostoli életet. 29 évesen Tours-ban főnöknővé választották, és új lendületet hozott a közösségbe és az apostolkodásba. Tudomásul véve azoknak a megtért nőknek a jelenlétét Tours-ban, akik vágyakoztak az Istennek szentelt élet után, Mária Eufrázia nővér létrehozott egy kontemplatív közösséget, Szent Mária Magdolna védnöksége alatt. Ennek a közösségnek az apostolkodása különösen az imára és a megtérésre irányul. Mária Eufrázia nővér, aki vonzódott Avilai Szent Teréz lelkisége iránt, a kontemplatív nővérek Konstitúcióit a Kármel ősi szabályzatait alapul véve állította össze. Meggyőződése volt, hogy imádságos és csendes életük által a kontemplatív nővérek részt vesznek a közösség apostolkodásának lelki termékenységében.
Mária Eufrázia nővér nagy hévvel vágyja, hogy az egész világon elterjedjen az Eudes Szent Jánostól kapott „üdvösség műve”. Sürgette őt a központi kormányzás felállításának szükségessége, hogy a nővérek küldhetőek legyenek misszióba a világ minden részére. Számos nehézség leküzdése után a Generalátus 1835-ben nyert jóváhagyást. E jóváhagyás által az Egyház lerakta az alapjait egy a Szeretetről nevezett Miasszonyunk Rendtől megkülönböztetett kongregációnak. Az új kongregáció az Angers-i Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk nevet kapta. A Kongregációban két életmódban, kontemplatív és apostoli, ugyanazt a célt követik: az Isten dicsőségének és a lelkek üdvének szolgálata. Mária Eufrázia nővér halálakor, 1868. április 24-én, 110 házat számolnak az egész világon. Mária Eufrázia nővért 1940. május 2-án avatták szentté. Az 1985-ös Káptalanon a Kongregáció hivatalossá tette a Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk Kongregáció nevet azért, hogy kifejezze nemzetköziségét.